Nem koreai, nem magyar, és mégis angol na! Ezzel a hihetetlenül vicces szójátékkal nyitnám meg kísérletemet ezen blog újraindítására, remélem a becses szerzőtársak is kedvet kapnak...
A hétvégén újból meglátogattuk Sejong király sírját, de a jó túra feltételeként természetesen előtte elmentünk egy jót enni. Nem vagyok nagy halevő (Koreában ez nem túl jó ómen), de ez a fogás kellemes meglepetés volt számomra. Halat ritkán eszem, angolnát meg soha, hát még japán angolnát! ;)

Az étterem, ahol voltunk, eléggé speciális, ugyanis csak és kizárólag japán angolnát lehet ott enni, körülbelül tízféleképpen elkészítve. Mi a grillezett verziót próbáltuk ki. Mint látható, Koreában egy étkezés rengeteg kis fogásból áll (sok kis tányér nem látszik, mert nem fért rá a képre), ezeket evés közben kombinálják, nem pedig sorban esznek meg mindent, mint ahogy ez Európában megszokott.

Minden étkezéshez van leves (ehhez a "fogáshoz" háromféle leves volt), amelyet nem egyszerre fogyasztanak, hanem időnként bele-belekanalaznak. Az angolnát elősütött állapotban kaptuk, a grillezést az asztalon található kis alkalmatosságon fejeztük be.
Az étkezés folyamata a következő: Fogunk egy salátalevelet, amelybe pálcikával beleillesztünk egy kis gombócnyi rizst, erre helyezzük az angolnadarabkát, amelyet opcionálisan belemártogathatunk mindenféle szószokba, majd tetszés szerint ráapplikálunk a tetejére mindenféle zöldségeket és egyéb, az asztalon található finomságokat.

Ha ezzel a művelettel készen vagyunk, már csak be kell hajtogatni a saláta leveleit, ügyesen egy kis gombócot kialakítani, majd ezt a golyóbist beletuszkolni a szánkba, és boldogan elrágcsálni. :)

Nagyjából minden összetevő felismerhető a képeken, egy tálka esetében viszont ragaszkodnék a magyarázathoz: A grillsütő felső sarkánál lévő tányérkában található ropiszerű kis pálcikák pirított angolnagerinc-darabok, mennyei az ízük!