miteszek

Elég gyakran eszünk önkiszolgáló étteremben, mert Koreában általában ott is nagyon jók a szakácsok, és ki ne szeretne olcsón finomakat enni? Ázsiában az önkiszolgáló éttermek igen elterjedtek, egyik legfőbb ismertetőjelük, hogy hatalmas tömegeket képesek egyszerre etetni. Ez nagy forgalom esetén kicsit zavaró is lehet egyeseknek, de ha már megszokta az ember, hogy mindenütt rengeteg embert lát, már fel sem tűnik neki a hatalmas zaj és nyüzsgés.

A legtöbb weguginnak külföldinek az önkiszolgáló étterem az első menedék, ugyanis minden ilyen étterem bejáratánál megtekinthető az összes kapható étel. Nem fotó, hanem műanyagból készült, szinte hihetetlenül élethű másolat. Nyelvtudás hiányában az étel neve sem szükséges, elég a név mellett található számot bemondani (Ez általában angolul is működik! :).

Minden bevásárláskor az egyik ilyen "gyorsétteremben" eszünk, elég hamar kialakult a kedvenc menünk. A választás szinte mindig a 45-ös számú Jeyuk ssambap (제육쌈밥). A ssambap egyfajta koreai tacos, csak éppen nem tortillába, hanem zöld levélbe csavarják a tölteléket. A ssam jelentése: levélbe csavart rizs, a jeyuk pedig disznóhúst jelent, így gyorsan kitalálható, hogy mi látható a fentebbi képen.
Az étel fogyasztása a következőképpen történik: A leves folyamatos kanalazgatása mellett a zöld levelekre teszünk egy kis rizst, arra egy darabka húst, arra egy kevés kimchit illetve más zöldséget, majd a levelet összehajtogatva beszuszakoljuk a gombócot a szánkba, és teli pofával boldogan rágjuk. Ha koreaiak vagyunk, még vidáman beszélünk is közben, mi magyarok örülünk, ha a nagy adag betömörítése után még összeér a szánk. :)

Nem koreai, nem magyar, és mégis angol na! Ezzel a hihetetlenül vicces szójátékkal nyitnám meg kísérletemet ezen blog újraindítására, remélem a becses szerzőtársak is kedvet kapnak...
A hétvégén újból meglátogattuk Sejong király sírját, de a jó túra feltételeként természetesen előtte elmentünk egy jót enni. Nem vagyok nagy halevő (Koreában ez nem túl jó ómen), de ez a fogás kellemes meglepetés volt számomra. Halat ritkán eszem, angolnát meg soha, hát még japán angolnát! ;)

Az étterem, ahol voltunk, eléggé speciális, ugyanis csak és kizárólag japán angolnát lehet ott enni, körülbelül tízféleképpen elkészítve. Mi a grillezett verziót próbáltuk ki. Mint látható, Koreában egy étkezés rengeteg kis fogásból áll (sok kis tányér nem látszik, mert nem fért rá a képre), ezeket evés közben kombinálják, nem pedig sorban esznek meg mindent, mint ahogy ez Európában megszokott.

Minden étkezéshez van leves (ehhez a "fogáshoz" háromféle leves volt), amelyet nem egyszerre fogyasztanak, hanem időnként bele-belekanalaznak. Az angolnát elősütött állapotban kaptuk, a grillezést az asztalon található kis alkalmatosságon fejeztük be.
Az étkezés folyamata a következő: Fogunk egy salátalevelet, amelybe pálcikával beleillesztünk egy kis gombócnyi rizst, erre helyezzük az angolnadarabkát, amelyet opcionálisan belemártogathatunk mindenféle szószokba, majd tetszés szerint ráapplikálunk a tetejére mindenféle zöldségeket és egyéb, az asztalon található finomságokat.

Ha ezzel a művelettel készen vagyunk, már csak be kell hajtogatni a saláta leveleit, ügyesen egy kis gombócot kialakítani, majd ezt a golyóbist beletuszkolni a szánkba, és boldogan elrágcsálni. :)

Nagyjából minden összetevő felismerhető a képeken, egy tálka esetében viszont ragaszkodnék a magyarázathoz: A grillsütő felső sarkánál lévő tányérkában található ropiszerű kis pálcikák pirított angolnagerinc-darabok, mennyei az ízük!